Ha a vagyon a költség, a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések és valamennyi más tartozás kielégítésére nem elegendő, a költség és a biztosított hitelezők kielégítését követően először a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati kereset-kiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás (amely a jogosultat élete végéig megilleti) iránti igényt kell kielégíteni a követelések arányában.
Ezt követi a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelése, ugyancsak a hitelezői követelések arányában.
Amennyiben
– a társadalombiztosítási tartozások és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj tartozások, az adók és adók módjára behajtható köztartozások, a visszafizetendő állami támogatások, valamint a víz- és csatornadíjak,
– egyéb követelések,
– a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás
kielégítésére nincs elegendő fedezet, az egyes csoportokba tartozó hitelezőket – a fenti felsorolás szerinti sorrendben – kell követeléseik arányában kell kielégíteni.
Ha a fenti felsorolás első bekezdésébe tartozó hitelezők teljes kielégítésére nincs elegendő fedezet, a csoporton belül először a társadalombiztosítási tartozásokat kell kielégíteni teljes egészében, majd pedig a többi hitelezőt követeléseik arányában.
A felszámoló által nyilvántartásba vett követelés engedményezése nem érinti a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét.

Témakör: Felszámolási eljárás tartalmi kérdései

Tárgyszavak: követelés, hitelezők arányos kielégítése, felszámoló